Gyakran kapom a kérdést, hogy melyik részvényt érdemes venni, tudok-e néhány osztalékfizető céget ajánlani, amibe érdemes pénzt fektetni.
Viszont önmagában az, hogy tudunk mutatni egy jó céget, még nem jelenti azt, hogy érdemes is megvenni az adott pillanatban.
A hatékony piac elmélete
A hatékony piac elmélete szerint mivel mindenki számára elérhető a részvényekről az összes információ, így a részvények mindig hatékonyan vannak beárazva, ezért nem lehetséges áron alul venni részvényt.
Vagy máshogy megfogalmazva, az elmélet azt mondja, hogy az összes befektető számára elérhető minden adat a cégről, és fel tudja mérni a cég értékét, ezért mindig pontosan annyiba kerül a részvény, ami a cég tényleges értéke.
A valóság viszont nem ezt mutatja. A részvények árai többnyire hatékonyan vannak beárazva hosszú távon. Többnyire, de nem mindig.
Rengeteg egyszerű példát lehet találni, ami ellentmond a hatékony piac elméletének.
Tavaly vettem egy részvényt, azóta a részvény ára megduplázódott, azaz 100% az árfolyam nyereségem rajta egy éven belül. Miért? Vajon kétszer akkora nyereséget termel a cég 1 év után? Nyilván nem. A céget akkor vettem, amikor alulértékelt volt.
2018. december 3-tól december 24-ig 15%-ot zuhant az S&P 500 árfolyama, aztán február 22-én már megint ugyanazon a szinten volt, mint előtte. Vajon 20 nap alatt 15%-al kevesebbet ért a világ 500 legnagyobb cége? És utána két hónappal meg már megint ugyanannyit ért? Nyilván nem.
Szóval egyértelmű, hogy a piac nem mindig hatékonyan árazza a részvényeket, ezért akadnak olyan lehetőségek, amikor áron alul tudok venni cégeket. Ez pedig azért jó, mert így van egy biztonsági ráhagyás a befektetéseimen.
A biztonsági ráhagyás pedig azért jó, mert ha áron alul veszem a részvényt, akkor jelentősen csökkentem a kockázatot.
De hogyan értékelünk egy céget, és honnan tudjuk, hogy épp alulértékelt-e, vagy sem?
Nézzünk egy nagyon egyszerű példát. Mondjuk, hogy cipőt akarsz venni, bemész a boltba, és találsz is két cipőt, mindkettő tetszik, sőt mindkét cipő 15.000 Ft-ba kerül.
Felmész az internetre, és azt látod, hogy az egyik cipő az elmúlt 5 évben soha nem volt olcsóbb, mint 30.000 Ft, csak most kivételesen féláron meg tudod venni. A másik cipő viszont az elmúlt 4 évben mindig 10.000 Ft volt, csak pont ma emelték az árát 15.0000 Ft-ra.
Azt hiszen egyértelmű, hogy melyiket fogod jobb vételnek gondolni (a drágább valószínűleg jobb minőség is). Tehát nyilván megveszed a drágább cipőt féláron. Aztán másnap azt látod, hogy újra 30.000 Ft-ért árulják azt a cipőt. A másik cipőnek viszont újra leesett az ára 10.000 Ft-ra – ha ezt vetted volna meg, akkor túlárazva vetted volna meg.
Tegyük fel, hogy rögtön el akarnád adni a cipőt, mert mondjuk szükséged van a pénzre. A féláron vett, de amúgy 30.000 Ft-os cipőt drágábban el tudnád adni, mint amennyiért vetted. Viszont a másik cipőt biztosan nem tudnád eladni, annyiért sem, amennyiért vetted, hiszen a boltban már újra a szokásos áron, 10.000 Ft-ért kapni.
A részvényekkel is ugyanez a helyzet, azaz az egyik mutató amit megnézünk, hogy milyen értékeltségen szokott forogni az adott vállalat. Azt viszont fontos megjegyezni, hogy a cipőnek nem növekszik az értéke, így elég az ár alapján dönteni, viszont a cégek növekednek az idővel, így nem csupán a részvény árát nézzük, hanem több más mutatót is (például bevétel növekedése, többek közt).
Tehát ha találtam is egy jó céget, mindig megnézem, hogy aktuálisan alulértékelt-e a cég, azaz “akciós” áron lehet-e venni. Hiszen hosszú távon a részvény ára vissza fog térni a normál értékeltségi szintre, és ez nekem plusz árfolyamnyereség.