Posted on Hozzászólás most!

Die With Zero – könyvkritika

Talán nem ez lesz a világ leghitelesebb könyvkritikája, mivel megmondom őszintén, hogy nagyjából a harmadánál eldobtam a könyvet, annyira több sebből vérzett, és a hátralévő részt pedig ezekre a fals alapozásokra kezdte építgetni, így nem láttam értelmét tovább olvasni.

Mindemellett azért megnéztem egy összesítőt, amiben elmondják a teljes könyv tartalmát, tehát azért tudom hogy miről szól.

Már a könyv legelső gondolata téves, miszerint a “legtöbb ember” csak szorgosan megtakarít, hogy majd a jövőben élvezhesse az elköltött pénzt, de sajnos a legtöbben soha nem jutnak el ide – legalábbis a szerző szerint. (Hanem hatalmas vagyonnal hal meg a “legtöbb ember”, vagy mire gondolt?)

Az egész könyv koncepciója erre a gondolatra alapul, hogy ez a “legtöbb ember” aki ilyen csúcsgazdagon hal meg, igazából el kellene hogy költse a pénzét élményekre, hogy aztán nulla megtakarítással haljon meg.

Már eleve egy hazugságra épül, hiszen a legtöbb ember nem takarít meg, és pláne nem távozik hatalmas vagyonnal amit elkölthetett volna. A valóságban a legtöbb ember inkább valahol a hedonizmus és a pénzügyi tudatlanság miatt elbukott pénzek között lavíroz.

A legtöbb ember inkább MA akarja élvezni az életet, nyaralgatni, “instant gratification”, és semmi megtakarítása vagy befektetése nincs. Akiknek van is valami megtakarítása, azok közül a legtöbb inkább pénzben tartja, valamennyien állampapírban is (amin még mindig csak buknak), és csak nagyon nagyon kevés embernek van ténylegesen befektetése – például részvény. Magyarországon nagyjából 3-5% lehet a részvénytulajdonos.

Tehát a szerző máris egy fiktív, nem létező világnak írja a könyvét, ahol szerinte a “legtöbb” ember túl sokat takarít meg…

Hozzáteszem, maximálisan érthető hogy miért lehet sikeres ez a könyv. Mindig azok a könyvek a legsikeresebbek amikben azt írják amit az emberek hallani akarnak. A legtöbb ember pedig nem szereti azt hallani hogy “ne szórd a pénzt”… azt szeretik hallani, hogy “költs ma, és élvezd az életet.”

A szerző célja tehát, hogy meggyőzze a nem létező spóroló tömeget, hogy költsenek több pénzt, mert akkor boldogabb életük lesz – még ha nem is szó szerint ezt írja, de ez a lényege.

Konkrétan azt írja, hogy “élményekre” kell költeni minél hamarabb, és bár azt írja, hogy ez az élmény bármi lehet, azért nagyon erősen sulykolja, hogy az igazi élmény az, ha pénzt költesz, és hogy az igazi élmény az utazgatás.

Ez egy újabb fals kijelentés, ami abszolút nem állja meg a helyét. Gyakran ajánlom Csíkszentmihályi Mihály – Flow című könyvét, amiben az ezzel kapcsolatos kutatási eredményekről ír, azaz hogy mitől igazán boldogok az emberek.

Hosszú évekig, többezer emberen kutatták hogy mi a valódi boldogság. A téves közhiedelem az, hogy az ember akkor lenne boldog, ha minden pénze meglenne, nem kellene dolgoznia, és csak naphosszat relaxálna a tengerparton, halmozná az élvezeteket.

Az igazság viszont az, hogy nem ezek a dolgok teszik az embert igazán boldoggá – derül ki a Flow c. könyvből is.

Én mindig azt szoktam mondani, hogy azok az emberek hiszik azt, hogy az utazgatás mennyire hatalmas élmény (és hogy az utazás a legfontosabb élmény az ember életében), akik még nem utaztak túl sokat.

Vagy azok, akik ugyan sokat utaztak, de még saját magukkal sem őszinték.

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már vagy 50 országban, szinte minden kontinensen jártam az elmúlt 20 évben, és őszintén elmondhatom, hogy SEMMIVEL, azaz nulla százalékkal volt nagyobb élmény Balin lenni, mint Edelényben.

Emellett meggyőződésem, hogy a turizmus nagy részét az fűti, hogy az emberek fel akarnak vágni az ismerőseiknél hogy ők hol nyaraltak. Ha nem léteznének közösségi oldalak, és okostelefonok fényképezővel, akkor lehet hogy vagy 60%-al kevesebben utazgatnának.

Egyébként tedd fel magadnak a kérdést, és legyél magaddal őszinte: Ha elutazhatnál BÁRHOVA, a legegzotikusabb helyre amiről valaha álmodtál, DE nem mondhatnád el itthon senkinek, és nem készíthetnél egyetlen fotót sem, akkor is ugyanannyira tenne “boldoggá” ez az utazás?

Amikor ezt megkérdeztem egy-két embertől személyesen, akkor senki, de SENKI nem vágta rá, hogy “igen”, azonban még ha nem is mondtak rá semmit, mindenkinek láttam az arckifejezésén, hogy a válaszuk “nem” lenne.

A világ legnagyobb nulla teljesítménye az, hogy te megvásárolsz egy terméket vagy szolgáltatást pénzért. Legyen az egy drága autó vagy egy egzotikus utazás.

És ezt igazából mindenki tudja a lelke mélyén, még ha nem is őszinte még saját magával sem.

Egy medián keresetű ember Magyarországon ha elteszi 2-3 havi fizetését, nagyjából bárhova el tud utazni a világon. Tehát az emberek FELE ugyanúgy el tud utazni ugyanoda, semmilyen teljesítmény nincs ebben, hogy te elutaztál.

És minél nagyobb az önbizalomhiányod, minél elégedetlenebb vagy önmagaddal, az életeddel, annál valószínűbb, hogy ezeket az “élményeket” megosztod a közösségi oldalakon, hogy mindenki lássa, hogy te hova utaztál.

Az igazság az, hogy SENKIT de SENKIT nem érdekel hogy mit vásároltál vagy hova utaztál.

Azt is javasolja a könyv, hogy fiatalon kell utazgatni, mivel 80 évesen már nem bírsz majd felmenni a lépcsőn sem, és amúgy sem akarja arra gyűjtögetni a pénzt, hogy majd 80 évesen két héttel megosszabbítsák az életét.

Ez is több sebből vérzik.

Ha már 80 évesen nem tudsz lépcsőzni sem, arról nem a korod tehet, hanem az életmódod. A betegségeket (amik a kor előrehaladtával egyre jobban előjönnek) elsősorban a hulladék étrend okozza, amit az átlagember eszik (étolaj, cukor, glutén). A fizikai leépülést pedig a testedzés hiánya.

Érdemes megnézni milyen fizikai formában vannak azok a 70 – 80 – 90 évesek akik rendszeresen súlyzós edzést végeznek.

Az öregkori leépülésre tehát nem az a megoldás, hogy szórjuk el a pénzt móka-kacagásra minél előbb, mert 60 év fölött már úgysincs fizikumunk… hanem az életmódváltás, hogy 80 évesen is teljes életet tudjunk élni.

Hozzáteszem, ha az átlagember életmódján élsz le 80 évet (hulladék étrend és nulla edzés), akkor hiába van pénzed, 80 évesen már az orvosok sem fognak tudni csodát tenni a leépült szervezeteddel, és két héttel sem fogsz tovább élni.

Emellett mire egy mai 40 éves eléri a 80 évet, és feltételezzük hogy egészséges életmódot élt, akkor addigra nagy eséllyel oda fejlődik az orvostudomány, hogy nem két héttel hanem lehet hogy évtizedekkel meghosszabbíthatják az életed.

A könyv legfőbb mondanivalója, hogy kalkuláld ki hogy meddig élsz, és addig, azaz a halálod napjáig, élj fel mindent.

Hát nem tudom… ha csak néhány évvel is arrébb kalkulálom, én nem szeretném az utolsó éveimet hajléktalanként tölteni, mert elherdáltam a pénzem…

És pont amikor ott tart majd az orvostudomány, hogy akár 30 évvel meghosszabbítják az életed (mondjuk 3D nyomtatásssal készült szervek átültetésével), na majd akkora nem lesz semmi pénzed erre… mert milyen “fantasztikus” is volt utazgatni.

Az igazság tehát az, hogy nem lesz boldogabb életed azzal, hogy “élményekre” ( = ami a könyv szerint utazás) költöd a megtakarításod, ezt rengeteg szakértő leírta már könyvekben, rengeteg kutatás bizonyítja, én pedig saját tapasztalatból is tudom.

Ha egzotikus utazások nélkül nem érzed azt hogy teljes életed van, akkor egzotikus utazásokkal sem fogod ezt érezni.

A szerző szerint az életed végén majd ezekre az “élményekre” ( = utazásokra) fogsz úgy visszagondolni, hogy ezek miatt teljesebb életet éltél.

Ezt már most, közel 40 évesen megcáfolom. Nagyjából 50 országban jártam a bolygó több pontján, a legegzotikusabb helyeken, mégsem ezek az utazások és élmények a legboldogabb pillanatai az életemnek. De még a top 10-ben sincsenek benne, se a karib szigetek, se Bali, se Mauríciusz.

(Félreértések elkerülése végett: ezek az utazások a munkámhoz kötődtek, tehát nem én fizettem közvetlenül saját pénzemből, és emellett bőven volt idő pihenni is az adott helyeken, azaz messze nem full munkával töltöttem az időt.)

Tehát nem azért nem utazgatom el a pénzem, mert annyira spórolok, és megvonom magamtól a boldogságot. Hanem azért, mert TUDOM, hogy semmivel nem lennék boldogabb, ha ennél több pénzt utazgatnék el.

Ellenben ugyanazt a pénzt befektethetem, és passzív jövedelmet termel nekem, így nem csak nagyobb anyagi biztonságban érezhetem magam (ami szerintem sokkal fontosabb a boldog élethez mint az egzotikus utak, sokkal stresszmentesebb mint kicentizni hogy mikor futsz ki a pénzedből az életed végén), hanem sokkal nagyobb szabadságot is ad – nem kell órabérben dolgoznom alkalmazottként.

És a végére így megjegyzésként: félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy az utazgatás teljesen értéktelen. Csupán azt, hogy nem értek egyet a könyvvel, miszerint ez, azaz a fizetett “élmények” hajszolása a legfontosabb dolog az emberi boldogsághoz.

Emellett a szerző állításával ellentétben a valóság az, hogy a legtöbb embernek inkább KEVESEBBET kellene utazgatnia, és többet kellene befektetnie, egészen addig, amíg nem tud 100% megélni a befektetéseiből, és 8 órás, órabéres munkát kell végeznie.

Az anyagi függetlenség és biztonság, az időnkkel való szabad gazdálkodás SOKKAL fontosabb, és sokkal jobban hozzájárul a boldogságunkhoz, mint a túlhájpolt utazgatás.

A könyv annyiban egyedi, hogy nem ugyanazt mondja mint a többi hatezer pénzügyi tanácsadó könyv, hogy spórolj és fektess passzív index alapokba, hanem valami teljesen mást. De csak azért nem lesz igaza mert mást mond… sőt.

Ami szerintem valóban hozzáad az ember boldogságához és a teljesebb élethez az az, ha van elég bekfetetésünk hogy teljes szabadságunk legyen, és azt tudjunk csinálni amit akarunk. Ez a tevékenység lehet egy saját vállalkozás, valamilyen alkotás, építés (pl. felújítani saját vagy ismerősök lakóházát), jótékonykodás.

Valami amivel értéket hozunk létre, de nem pénzért csináljuk. Ezek nemhogy nem kerülnek pénzbe, hanem általában még pénzt is termelnek, vagy spórolnak meg.

Persze ezt még hosszan és mélyebben lehetne fejtegetni hogy mik azok a dolgok amik igazán boldoggá teszik az ember, és amire boldogan gondolunk majd vissza, de egy biztos, a több pénz költése utazgatásra (úgy, hogy az emberek többsége sokkal jobban járna ha inkább anyagilag függetlenné válna) és a vagyonunk felélése életünk végéig biztosan nem a válasz.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük