|
Karácsony alkalmából nem csak családtagjaink és közeli ismerőseink
ajándékoznak meg minket, hanem a lassan mindent betöltő állam is
feladatának érzi ezt. A Sulinet program keretében szinte mindent
megkaphatunk: digitális fényképezőgépet, kormánykereket és memóriát.
Ráadásul 60 ezer forint alatt ingyen. És mindezzel a magyar valóságot
megpróbálták az információs társadalom hiperterébe teleportálni. Talán
nem ez a legcélszerűbb módja. Esetleg azokat kellene valahova
elteleportálni, akik ezt ebben a formában kitalálták.
Leszögezem, hogy a program célja tagadhatatlanul nemes. Hazánk
igencsak elmaradott a digitális forradalmat illetően, a számítógép- és
internet elterjedtsége meglehetősen elmarad még a hasonló fejlettségű
országokétól is. E nélkül pedig sosem leszünk versenyképesek –
talán néhány iparág kivételével – a világban. Igen, itt helye
van az állami beavatkozásnak: amennyiben az emberek olcsóbban
juthatnak hozzá számítógéphez és internet előfizetéshez, akkor ezek
gyorsabban el fognak terjedni, amely hasznos az egész társadalomnak. A
digitális írástudásnak, annak, hogy az emberek tudják kezelni az
alapvető programokat, információkat tudnak letölteni az internetről,
komoly externális hatásai vannak: megnő a termelékenység, hatékonyabb
lesz az oktatás, könnyebben fog áramlani az információ az emberek
között. Vagyis az elképzelés jó volt, a kivitelezés viszont ismét
inkább a nevetségesség irányába tolhatja el értékelésünket az
egészről.
Milyen módon lehet azt indokolni, hogy valakinek vegyen az állam
egy digitális fényképezőgépet (kormánykereket, DVD-újraírót)? Milyen
érvek szólnak a mellett, hogy elvegye az állam a kényszer erejével
valakinek a pénzét (adóztatás), majd ebből valaki másnak (esetleg
ugyanannak az embernek) vásároljon egy digitális fényképezőgépet?
Ehhez nincs joga az államnak, mert ez egy értelmetlen intézkedés. A
digitális fényképezőgép beszerzése nem jár a fenn felsorolt externális
hatásokkal: csak annak az embernek és közvetlen környezetének okoz
örömet, aki megkapja. Az ilyen termékek elosztását piacgazdaságban a
piacra érdemes bízni, mert az hatékonyabban működik az
államnál. Ráadásul aki digitális fényképezőgépet vásárol, az nyilván
rendelkezik számítógéppel, tudja kezelni a programokat stb, őt már nem
kell bevonni a digitális társadalomba. Magyarul rengeteg olyan termék
került fel a listára, amelyiknek nem kellett volna. Azt gondolom, hogy
aki erről döntött, vagy kiírta a pályázatot, legyen szíves
megindokolni, ha pedig ezt nem tudja elég meggyőzően megtenni, akkor
talán kevésbé felelősségteljes beosztásban folytassa pályafutását.
Persze a felületes szemlélőben az is felmerülhet, hogy az erről
döntőket nem csupán szakmai szempontok mozgatták döntésük
meghozatalkor, mert annyira nyilvánvaló hülyeségről van szó.
Nem csak a termékek körével van azonban baj. A konstrukció ugyanis
az, hogy ha valaki Sulinetes terméket vásárol, akkor ennek összegét 60
ezer forintig leírhatja adójából, bizonyos esetekben 3 évig. Vagyis az
állam nem vár el önrészt. Mikor fog valaki Sulinetes eszközt
vásárolni? Ha egy számítógépet vásárol, mondjuk 300 ezer forintért,
akkor 180 ezret kaphat vissza, vagyis akkor vásárolja meg, ha az megér
neki legalább 120 ezer forintot, plusz a sorbanállást, és egyéb
adminisztrációs költségeket. Vagyis összességében egy olyan dologért,
ami a vásárlónak mondjuk 150 ezret ér, 300 ezret fizet az illető és az
állam. Ez elég komoly pocséklás, de elképzelhető, hogy az externális
hatások ennyire magasak akkor, ha valaki mondjuk először kap
számítógépet. Most vizsgáljuk meg azt, hogy mi történik, ha valaki egy
digitális fényképezőgépet (kormánykereket, DVD-újraírót stb) vásárol
50 ezer forintért. Mikor fogja megvásárolni az illető? Akkor, ha a
fényképezőgép értéke számára meghaladja sorbanállás költségét. A
sorbanállás költsége mondjuk 500 Ft. Vagyis számtalan esetben
előfordul, hogy az állam 50 ezer forintot fizet valamiért, ami a
fogyasztónak mondjuk 5000 Ft-ot ér. Tehát tízszer annyit. Ráadásul az
ilyen termékeknél semmilyen externális hatásra nem lehet számítani.
Azzal, hogy az állam nem írt elő önrészt, elképesztő pocséklást
folytat: olyan dolgokat vásárol az embereknek, amelyek nekik (és a
tásadalomnak) esetleg tizedannyit sem érnek. Ez a fizetési konstrukció
olyan szinten nem hatékony, amire ritkán van példa (kb. Torgyán
Józsefnek azzal a javaslatával vetekszik, hogy minden gazda kapjon az
államtól egy traktort). A program a középosztály reprezentatív
tagjától elvesz 50 ezer forintot adó címén, majd ebből az illető
vásárolhat magának valamit, ami számára 5 ezer forintot ér.
Harmadik irányban azért kritizálhatjuk az intézkedést, mert
adókedvezménnyel operál. Aki nem fizet személyi jövedelemadót
(minimálbérért dolgozik, nyugdíjas stb.) nem részesülhet ebből. Mivel
a programnak elvileg az a célja, hogy a kevésbé jó helyzetben lévők is
hozzájussanak számítástechnikai eszközökhöz, nem teljesen világos,
hogy miért pont ők nem kaphatnak belőle. Konkrétan ez az ami a
leginkább világossá teszi azt, hogy miről van szó: egy hihetetlenül
pocsékló, átgondolatlan és drága transzferről a középosztály
számára. És mint ilyen, elég nehezen indokolható: inkább alacsonyabb
adókulcsokat kellene előírni, és mindenki eldöntené, hogy mire
szeretné költeni a pénzét, és nem kényszerítenék rá, hogy olyan
dolgokat vegyen, amik tizedannyit sem érnek neki, mint amennyibe
kerülnek. |