Az okok nyilvánvalóak: magas a költségvetés hiánya, a külker mérleg gyalázatosan alakul. A kormány a tavalyi költekezési láz után nem vett vissza a tempóból. Ugyan az Európa-terv álintézkedései nem kerültek túl sokba, viszont a tavalyi osztogatás, mint például a béremelések hatásai nyilván az idei költségvetésben is érezhetőek. Vagyis megszorítás. Nem túl sok, de éppen valamire elég is lehet. Az elsődleges kritika azonban azt érheti, hogy a kormány megint nem mondja el, hogy miért csinálja, és hogy ez kinek mennyibe fog kerülni. Az intézkedés indoklása elsősorban a gazdaság versenyképességének javításáról szól, pedig erről nincs szó. Ki kell mondani, hogy az osztogatás nem folytatható, mert fenyegeti az egyensúlyt. Előbb-utóbb el kéne jutni oda, hogy egy kormány ne a versenyképességre vonatkozó homályos szövegekkel indokoljon meg egy megszorítást (vagy az emberek kiröhögjék ilyenkor).

Másrészt 76 milliárd forint viszonylag sok pénz. Ebben az évben ezt a pénzt nem fogják valakik megkapni. Itt ismét nem eléggé világos, hogy mi történik. A kormány a következő három forrást említi: a minisztériumok kötelesek kiadásaikat 2,5%-al csökkenteni, csökken a költségvetési intézmények maradványértéke, ezen kívül a már korábban bejelentett lakáshitel-szigorítás miatti megtakarításokat is.

Az első kettő a jó öreg fűnyíróelv: mindenki csökkenti a kiadásait valamivel. Ennek két előnye van a kormány számára: egyrészt könnyebb a megegyezni a minisztériumoknak egymással, kisebb az ennek hatására fellépő konfliktus. Másrészt nem kell megmondani, hogy konkrétan kitől vették el. Sőt az ellenzék vádjaira válaszul azt is megtudtuk, hogy ezt nem az emberektől veszik el, hanem a költségvetési szervektől. Természetesen a költségvetési szervek ennyi pénzt nem tudnak megtakarítani (kb. 35 ezer közalkalmazottat kellene kirúgni hozzá), nyilván valahogy az emberek nyelik le, csak még nem világos, milyen formában.

Tudjuk, hogy így könnyebb elkerülni a konfliktusokat, de sokkal jobb lenne, ha tényleg arra költene kevesebbet az állam, ami fölösleges, és nem mindenre egy kicsivel kevesebbet. Ez a modell egy olyan kormány modellje, amelyik képtelen felvállalni a konfliktusokat: kicsit, később együk meg a citromot, kicsit kevesebbet együnk belőle, és utána lehetőleg kenjük szét, hátha akkor nem veszi észre senki. Nyilván kevesebb a konfliktus, csak ez nem egy átlátható és hiteles gazdaságpolitika.

Külön emlékezzünk meg a lakáshitel-szigorításról is. Ez egy nagyon helyes intézkedés volt. Viszont, mikor erről döntött a kormány, aznap az M1 késő esti politikai műsorában a PM egyik tisztségviselője szerepelt, aki azt állította, hogy ezt a pénzt nem veszik el, hanem szociális segélyre költik. Ennyit a szegényekről. Az ilyen politikus bukjon meg.

Az esélyegyenlőség nevében a továbbiakban az ellenzéket méltatom. Ugyanis mindenki egyenlő eséllyel mond hülyeséget, de néhányan egyenlőbb eséllyel mondanak hülyeséget, mint a többiek. Az intézkedések után azonnal előtört a lelki mélyrétegekből a bokroscsomagozás (Font Sándor). Miután a választási kampány kapcsán sikerült az összes fontosabb gazdaságpolitikai kifejezést káromkodássá tenni, mostmár elég kimondani a tandíj, leértékelés, bokroscsomag szavakat, és mindenki tudja, hogy nemzetrontás történik.

Varga Mihály ezzel szemben finomabb, és csupán Medgyesi-csomagról beszél. Amiben persze igaza van, ha a csomag szó érzelmektől mentes – könyvízű – jelentésére gondolunk. Nyilván jogos az az ellenzéki kritika, hogy ha a kormány nem osztogatott volna nyakló nélkül, akkor most erre nem lett volna szükség. Az történt, hogy a kormány valakiknek odaadott sok pénzt ősszel, és most valamennyit elvesz – nem tudjuk, hogy kiktől. Vagyis újraelosztás történt. A kérdés, hogy azok kaptak-e ősszel, akiknél ez a legjobb volt, és azoktól vesz-e el most a kormány, akiknek erre a legkevésbé van szükségük. Ezt ugye nem tudjuk, mert nem tudjuk, hogy most kiktől vesznek el. Visszajutottunk az átláthatósághoz. És ahhoz, hogy a fűnyíró-elv ezt nem garantálja, sőt. Az őszi költekezés – mint tudjuk – abból adódott, hogy a választási kampányban az MSZP-nel ennyit kellett ígérnie. Mindez nem jött volna létre a FIDESZ nélkül – tegyük hozzá.

És van olyan, aki mindezt sokkal tágabb kontextusba képes helyezni. „a kormány a tervezett és már bejelentett privatizációk előtt a külföldi, elsősorban izraeli felvásárlók előtt olcsóbbá teszi a magyar vagyont”.

Vajon ki írta ezt? Eltalálták. Ráadásul – ha a kedves olvasó még nem jött rá, hogy kormány mennyire aljas –, akkor szerzőnk mellbevágó módon mutat rá az intézkedés történelmi szimbolikájára: „a megszorító intézkedések bejelentésének időzítése aljas: június 4-én a magyarság trianoni gyásznapján csak velejéig romlott, cinikus emberek jelenthetnek be megszorító intézkedést”. Elbizonytalanodtam, hogy élénkítő intézkedést be szabad-e jelenteni ezen a napon? Vagy csak sírni, sírni, sírni.

Szóval megint roppant színvonalas vita alakult ki remek politikusok között.