Számos bírálat arra irányult, hogy a legesélyesebb javaslat nem egyszerűsíti, hanem egyenesen bonyolítja az adórendszert, amivel nehéz nem egyetérteni. A másik legfőbb ellenállítás szerint az adócsökkentés mértéke nem elégséges ahhoz, hogy valóban érdemi változás történjen az ország versenyképességében vagy növekedési ütemében. 200 vagy 300 milliárd adókönnyítés semmi, az adóreform 1000 milliárd megmozgatásánál kezdődik.

Ha hosszú távon próbáljuk értékelni a kormány(ok) tevékenységét, akkor ez a kritika mindenképpen jogos. Az adócsökkentésre azért jut ilyen kevés forrás, mert a felelőtlen költekezés az egyensúly borulásához vezetett, a szükségessé vált kiigazítás olyan mértékben fogta vissza a növekedést, hogy az ennél nagyobb adócsökkentés lehetősége csekély. A rendszer tehetetlenségét tovább fokozta az érdekcsoportoknak túlságosan behódoló gazdaságpolitika, a növekedést csökkentette bizonyos iparágakban (posta, vasút, villamos energia stb.) a monopóliumok mesterséges fenntartása. Csak akkor szabad ennél nagyobb mértékű adócsökkentést sürgetni, ha világossá tesszük, milyen kiadásokról mondjon le a költségvetés cserébe – egyébként veszélybe kerül a konvergenciaprogram és a költségvetés stabilitása. Lássuk, milyen lehetőségek közül választhatunk, ha nemcsak á-t, de b-t is kellene mondanunk. (Érdekes módon a bírálók e ponton rendszerint már nem oly lelkesek.)

Az adócsökkentésnél szóba kerülő összegek – a miniszterelnök által javasolt 300, vagy a bírálók által emlegetett 800-1000 milliárd – olyan pénzek, amelyek nagyságáról nagyon nehéz képet alkotnunk. Sokat segíthet ellenben, ha átszámoljuk őket egy olyan mutatóba, ami könnyebben érthető, és mértékegysége összevethető ezekkel a számokkal. A szóba jöhető lehetőségek közül a leghasznosabb a nemzeti jövedelem, vagyis a GDP százaléka. Magyarország GDP-je körülbelül 30 ezer milliárd forint, vagyis a mértékegységünk, a GDP egy százaléka 300 milliárd. Durván úgy számolhatunk tehát, hogy a javasolt adócsökkentés a GDP 1 százaléka, a kritikusok szerint érdemi hatással bíró adócsökkentés viszont mintegy 3 százalék. Merre keresgélhet az, aki ekkora összeget akar előteremteni?

A kérdés megválaszolásához érdemes a költségvetési tételeket ugyanerre a mértékegységre átszámolnunk. Szerencsére nem az elrémisztő 80 oldalas költségvetésből kell kiindulnunk, hanem egy sokkal barátságosabb változatából, amely az államháztartás által nyújtott szolgáltatások szerint bontja meg a költségvetési kiadásokat, és csupán egy oldal hosszú. Ezt nevezik a költségvetés konszolidált funkcionális mérlegének, és minden évben kiszámolja a Pénzügyminisztérium, majd csatolja a költségvetéshez, annak általános indoklása mellékletéül. (Ez a munka azonban jóval kevésbé válik a köz hasznára, mint gondolhatnánk, ugyanis a minisztérium honlapján hosszú, megfeszített munkával sem sikerült megtalálni. A honlap használhatóságát jellemzi, hogy az „aktuális költségvetés” kulcsfontosságú menüpont alatt a költségvetés olyan változata jelenik meg, amely még nem tartalmazza a törvény számát. Ennyit a költségvetési transzparenciáról.)

Az állam kiadásai funkcionális bontásban, a GDP százalékában

Forrás:  2008-as költségvetés általános indoklásának melléklete

Mellékelt táblázatunkban a kiadások funkcionális bontását mutatjuk meg. Ebből kiderül például, mennyit költ majd az állam 2008-ban: a GDP 49,5 százalékát, vagyis felét. Bevételei ennél alacsonyabbak: 44,9 százalékra rúgna, a tervezett deficit pedig 4,5 százalék. Láthatjuk azt is, hogy a választási évben a deficit megközelítette a 10 százalékot, ami a tervezett adócsökkentés tízszerese. Az általunk megtermelt jószágok feléért államunk alapvetően négy funkciót lát el. Működteti magát, jóléti rendszereket tart fenn, vannak gazdasági funkciói és fizeti az államadósság kamatait.

Az utóbbira a GDP több mint 4 százaléka megy el egy évben. Miközben az államadósság mértéke rövid távon nem nagyon fog változni, az ehhez tartozó kamatláb lehetne valamivel alacsonyabb, ez ugyanis a világgazdasági folyamatok mellett leginkább a gazdaságpolitika hitelességének függvénye. Néhány év felelős gazdálkodása akár komoly mértékben is csökkentheti ezt az összeget. Az sem kizárt, hogy egy valóban hiteles és komoly jogkörrel rendelkező költségvetési hivatal létrejötte és meggyőző működése vagy az euró bevezetése több tíz vagy száz milliárddal is csökkentené ezt a terhet. Persze nem jövőre.

Egy liberális közgazdász természetesen leginkább az évi 7 százalékot felemésztő gazdasági funkciók átgondolását szorgalmazhatja. Ezek közül is a legnagyobb tétel a közlekedés és távközlés területe, amely a 2007-es költségvetés szerint 4,2 százalékot tesz ki (2008-ra jelentősen kevesebb van betervezve, de ezen a területen semmiképpen sem tanácsos elhinni az ilyen előrejelzéseket). Ebben benne van az autópálya-építés, amit bizonyára nem tanácsos leállítani, bár hatékonyabban biztosan lehet csinálni. Láthatunk azonban olyan tételeket is, amiknél kevés kétségünk maradhat arról, hogy a pénz kárba ment. Nem is nehéz megtalálnunk a legfontosabb ilyen tételt: ez a Magyar Államvasutak. Ez a monstrum tavaly nem kevesebb, mint a GDP 1 százalékára, tehát 300 milliárd forintra tarhálta le az adófizetőket (persze ebben a jegybevétel nincs is benne). Ne feledjük a nagyságrendet: ez egyenlő a bejelentett adócsökkentés teljes összegével. És mit kaptunk mindezért? Fejlesztést vagy minőséget bajosan. Talán célszerű volna eladni az egészet egy külföldi társaságnak, hátha az tudna valamit kezdeni vele. A helyzet nem ilyen egyértelmű azonban a mezőgazdaság esetén, amely 1,3 százalékos összeggel szerepel az állam gazdasági tevékenységei között. Radikális adócsökkentők követelhetik ennek megnyirbálását, bár a politikai költség talán itt lenne a legnagyobb.

Nem kevésszer halljuk, hogy kezdje az állam magán a spórolást. Ez valamennyire meg is történt: az állam működési költsége 2007-re 6,4 százalékra csökkent a 2006-os 7,6-ről. Itt számos olyan tétel van azonban, ami eleve rendkívül alacsony. Alapkutatásra 0,3 százalékot költünk, műszaki fejlesztésre 0,01 százalékot, hadseregre pedig 0,9-et. A legjelentősebb tételt a törvényhozó és végrehajtó szervek jelentik, 2,2 százalékkal, ami a 2006-os 2,8-ről csökkent le. Mennyi tartalék van ebben? A haza összes gondját biztosan nem lehet belőle megoldani.

Ha tehát eltekintünk az autópálya-építéstől és a MÁV bezárásától vagy privatizációjától, akkor rövid távon nem lehet több száz milliárdot előteremteni a jóléti kiadások megnyirbálása nélkül. A miniszterelnök ettől elzárkózott, de a szavazatszerzést kevésbé szem előtt tartó elemzők ezért joggal kritizálhatják.

Mint a táblázatban látjuk, a jóléti kiadások a GDP 30 százalékára rúgnak. Ha valahol van hely a spórolásra, akkor ez az. Milyen lehetőségek közül választhatunk? Egy elszánt adócsökkentő kezdheti például az oktatással. A tanulók csökkenő létszáma miatt egyre kevesebb diák jut egy tanárra. Felmerülhet tehát a létszámleépítés ötlete. Nem egyszerű ügy persze, hiszen ehhez iskolákat kellene bezárni és tanárokat elbocsátani. A probléma azonban ennél is nagyobb. A nemzetközi teszteken nem túl jól szereplő magyar diákok a fejlett országok egyik leginkább szegregált oktatási rendszerébe járnak. A felszabaduló forrásokat ezért érdemesebb lehet e problémák orvoslására felhasználni. Például arra, hogy a tanári pálya a jelenleginél legalább valamivel vonzóbb legyen a fiatalok számára. Javuló oktatás nélkül hoszszú távon nem nagyon fog javulni a versenyképesség. Az alap- és középfokú oktatás összesen a GDP 2,5 százalékát teszi ki – ebből sok száz milliárdot azért nem nagyon lehet kivonni. Megfontolandó lehet persze egy kiadós tandíjemelés is – bár ez jelenleg mérsékelten tűnik időszerűnek.

Az egészségügy területén maszszív forráskivonás zajlott a reformmal párhuzamosan – 2006 és 2008 között hatodával csökkentek az egészségügyi kiadások. Ez épp eléggé nagy probléma volt a reform kapcsán. Elég elszántnak kell lenni annak az adócsökkentőnek, aki jelentős összeget tud kivonni az egészségügyi rendszerből. Elvileg annál könnyebb a társadalombiztosítási és jóléti kiadások csökkentése. Nyugdíjakra 10 százalékot költünk. Itt a lehetőség mondjuk a 13. havi nyugdíj megszüntetésére a GDP közel egy százalékáért! A nyugdíjak befagyasztása sem kis haszonnal jár – 4 százalék GDP-növekedés és másik négy százalék infláció mellett ez két év alatt több mint 1 százalékkal tehermentesítheti a költségvetést. Persze választások közeledtével nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez nem csak az egyik irányban igaz – a 14. havi nyugdíj jól sikerült bevezetése máris elvinné a 2009-es adócsökkentést. Más változások – például a nyugdíjkorhatár emelése – viszont inkább csak hoszszabb távon érzékeltetnék a hatásukat. Még hosszabb távon azonban nem árt figyelembe venni a lakosság demográfiai szerkezetét, ami sajnos arra utal, hogy a nyugdíjak a következő évtizedekben a GDP-nek a jelenleginél jelentősen nagyobb részét fogják felemészteni.

Az elszánt adócsökkentő azonban nem csak a nyugdíjasokat haragíthatja magára. További nagy tétel például a táppénz, anyasági támogatás és a családi pótlék, összesen közel 4 százalékért. Baloldali, liberális vagy konzervatív adócsökkentők is felvethetik esetleg, hogy az utóbbiakat mondjuk csak a szegények kapják. Ez nem volna elhanyagolható tétel – akár 1-2 százalékra is rúghat. Persze nem ártana cserébe a bölcsődéket vagy a kisgyerekek napközbeni foglalkoztatását ellátó intézményeket fejleszteni.

Maradt még a lakásügy (2 százalék), valamint a kultúra, szórakoztatás és vallás (1,3 százalék). Az állami lakáshitelek támogatását lehetne csökkenteni, ez azonban csak akkor hozna azonnali eredményt, ha utólagosan azokat is érintené, akik már felvették a hitelüket. Ez nem tűnik valami vállalható megoldásnak. Államunk kulturális tevékenységét nem könnyű több 100 milliárddal megrövidíteni – bár a sok kicsi sokra megy. Az egyházak finanszírozása pedig sokkal inkább elvi, mint nagy terheket jelentő költségvetési kérdés – 0,13 százalék.

Nos, ezek a lehetőségek. Mindenki ízlése szerint választhat a menüből – hiszen az ezermilliárdos adócsökkentéshez „csak” két százalékot kell találni. Ennek nagy részét egyszerűen nem lehet máshonnan előteremteni, mint a jóléti kiadásokból. Halljuk, ki mit áldozna be?

Megjelent a Magyar Narancs 2008/11. számában.

hozzászólások

A tét emelkedik antaldaniel 2008/04/02 11:48 Úgy látszik, hogy az ezermilliárdos kérdés megválaszolására nincsen jelentkező, úgyhogy azóta a jokert előhúzva továbbléptek politikusaink és gazdaságpolitikai közíróink a kicsit nehezebb kétezer-milliárdos kérdéshez. Kíváncsi vagyok, hogy ki vállalja fel először, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj megvonására gondolt.

dedikált szja? hzolka 2008/04/15 13:46 Tiszteletem minden kedves fórumozónak! Abszolút laikusként lenne egy kérdésem egy ötletemmel kapcsolatban valakihez, aki ért az adórendszerekhez. Az ötlet: szüntessük meg a jelenleg fizetendő szja-t és helyette (vele azonos vagy különböző összegben) "dedikált" adókat fizessünk, melyeket csak az adott célra lehessen fordítani. Legyen tehát pl: "államadósság adó", "felsőoktatás adó", "államigazgatási adó", stb. A túlbonyolítás elkerülése végett maximum 10-12 ilyen részre osszuk az szja-t. Mire jó ez? Egyrészt a rendszerváltás óta elmaradt értékviták indulhatnának és politikai törtésvonalak képződhetnének amentén, hogy ki milyen dedikált adót fizessen, és az milyen fajta legyen, pl. fizessen-e egy nyugdíjas államadósság adót és az progresszív legyen-e vagy sem? Másrészt áttekinthetőbbé tenné az adórendszert, nem lehetne "van itt pénz, csak ellopják" -szerű érveléssel politizálni. A magyar gazdaság makroszintű jellemzői nyilvánvalóbbak lennének a polgárok számára (pl. nő vagy csökken az államadósság és vele adója). Könnyebbé válna a politika civil számonkérése. Pl nem lehetne "elsunnyogni" az államadósság növekedését, hiszen ez esetben meg kéne emelni az adóját. A kérdésem: Mit gondol minderről egy szakértő? Létezik-e ilyen külföldön? Megvalósíthatónak látszik-e első nekifutásra? Stb.

dediált adó helyett árak antaldaniel 2008/04/15 19:24 A javaslatod nem meglepő, és szerintem a Fiskális Tanács gondolatával rokon abban az értelemben, hogy a népszuverenitás legalapvetőbb eszközét, az országos költségvetés megalkotásának jogát és felelősségét akarja elvonni az Országgyűléstől. Alapvetően ez a képviseleti demokrácia megszüntetését jelentené, és nem nagyon van rá példa. Ahol nincsen demokrácia, ott általában valamilyen autoritás gyűjti be és osztja szét a pénzt - ez valamiféle anarchizmus light volna. Van ennek egy egyszerűbb, és a fejlett piacgazdaságokban alkalmazott módja: hogy fizetni kell a vonatjegyért, az orvoslátogatásért, a tanulásért, pont annyit, amennyibe az kerül; a szegények pedig segélyt kapnak ahhoz, hogy vásárolhassanak. Az elosztást arra a szintre kell mérsékelni, amit a képviselőinkre merünk bízni, a többit viszont nem célszerű az APEH-Országgyűlés vonalra terelni. A felsőoktatás adó megfelelője a tandíj.

válasz - dediált adó helyett á hzolka 2008/04/16 11:16 Igazad van neked, én is tandíjpárti és kis állam párti vagyok, dehát nem épp egy hónapja szavaztuk le rekordrészvétellel? Te abból indulsz ki, hogy a magyar társadalom többsége esetében működik a normál józan eszű polgári gondolkodásmód, ami arról szól, hogy mindennek ára van, amit valamilyen közvetlen vagy közvetett módon meg kell fizetni. Az egyén maga felelős a sorsáért, akik pedig erre nem képesek, azokkal a körülményektől függő mértékben korlátozott szolidaritást vállalunk. A közösséget ez egyén nem veri át, sem fordítva, a kölcsönös bizalommal egyik oldal sem él vissza. Ezt hívják a liberálisok „társadalmi szerződésnek”, a balosok „össztársadalmi szolidaritásnak”, a jobbosok „polgári-nemzeti-keresztény erkölcsnek”, (a komcsik kispolgári önzésnek), ki-ki aminek akarja. Sajnos ez ma Magyarországon nem működik. Ezért tartunk itt. Az én javaslatom ennek a viszonynak a helyreállítását célozza. Elhiszem, hogy nincs rá külföldi példa, de március 9-re sincs, már elnézést. Úgy tűnik, Magyarországon olyan sajátos viszonyok uralkodnak, melyek sajátos megoldásokat követelnek. Egyébként nem arról beszélek, hogy pl csak a nép „engedélyével” lehessen növelni az államadósságot. Hanem arról, hogy a nép közvetlenül tapasztalja meg ennek hatását. Lehet hitelt felvenni, de akkor meg kell emelni az „államadósság adót”, és nyilván az adott kormány vagy meg tudja ezt magyarázni a jónépnek, vagy viseli a politikai következményeit. Erre mondod, hogy korlátozza a kormány mozgásterét? Hát már elnézést! A kormány nem a saját pénzével játszadozik! Vagy mennyiben korlátozza az ogy szuverenitását, ha egy adott összeget csak arra költhetnek, amire beszedték? Ez a legalapvetőbb emberi tisztesség feltétele, nem korlátozás! Nem azt mondom, hogy a ktsvet minden egyes tételére vessünk ki adót, ez nyilvánvalóan lehetetlen és értelmetlen. Hanem néhány alapvető, fontos értékválasztást tükröző tételre: államadósság finanszírozása, szegénység elleni program finanszírozása (ezt elfelejtettem tegnap, pedig fontos), lakáshitel támogatások finanszírozása pl. Ez a demokrácia megszüntetése? Mitől? Nem a demkrácia szűnik meg, hanem a mindenre kiterjedő „közös kalap” szűnik meg, a „bőkezű állam bácsi” szűnik meg, pontosabban korlátozódik, néhány tétel kikerül belőle, külön „közös kalap” lesz, hogy követhetőbb, láthatóbb és közvetlenül érzékelhetőbb legyen. Itt van pl a „három igennel sokat spórolhatsz” szlogen. Bevették? Bevették. Kerül nekünk a népszav utáni leminősítésünk 50 md/év –be? Kerül. Spóroltunk? Fenét. 25 md vizítdíj helyett 50 md plusz adósságszolgálat. Közpénzből, miből másból? Tudja ezt a közvélemény? A fenét tudja. „Van itt pénz, csak a kormány ellopja.” – ezt hiszi a közvélemény. Lehet erre azt mondani, hogy majd megtanulják. De mikor? Közel 20 év alatt nem sikerült. Mikor sikerül? Meddig érünk rá várni arra, hogy a jónép az általad feltételezett módon kezdjen el gondolkodni? Neked végtelen időd van?

antaldaniel 2008/04/17 00:57 Kedves Hzolka, az indulataid részben érthetőek, de nem tudom, hogy aki nem akar tandíjat fizetni, az miért fizetne oktatási adót. Egyébként az MDF elkezdett számolgatni: Nemzeti Adószabadság Programja

Internetadó antaldaniel 2008/04/17 08:10 Ingyenebéd - Internetadó Egy lehetséges válasz a dedikált adók ellen.

Gee 2008/04/21 18:31 Nem igazán értem a vitátokat. HZolka felveti, hogy mi lenne, ha bizonyos fő kiadáscsoportokra külön adót vetnénk ki, mire Dani közli, hogy ez a demokrácia vége lenne. (Ezt a népszverenitás dolgot nem értem, pedig még a Wikipediát is megnéztem... ) Sőt, aztán belekevered azt is, hogy különböző országokban különbözö történelmi, politikai folyamatok miatt különböző kvázi közjószágokért különböző mértékű hozzájárulást kell fizetni. (Van ellenpélda is jócskán: Belgiumban pl. az autópálya kivilágításáért nem kell fizetni.) Egyébként a sokat elutált 1% valami ilyesmi. Te választod ki, hogy kinek utalod, nem pedig egy általad megválasztott képviselő, vagy egy meg sem választott bürokrata dönti el... A harmadik megjegyzés: azért óvnálak benneteket a nép lehülyézésétől, megregulázástól, stb... Talán inkább azt kéne megérteni, hogy pontosan miért is ez lett a kimenetele a népszavazásnak - vagy éppen a választásoknak, vagy éppen miért lehet ekkora szakadék a két vezető párt közt. Ezután lehetne okos tanulságokat leszűrni, nem előre kitalált orvosságokat lenyomni a páciens torkán, hátha túléli.

gee-nek hzolka 2008/04/22 11:56 Úgy látom pontosítanom kell, elnézést. Nem plusz adóra gondoltam, hanem arra, hogy a jelenlegi szja-ból bizonyos célokra különítsünk el százalékokat és ezeket már az adózás folyamán is külön nevesítsük. Ez nem tartalmi javaslat, pusztán formai. De azt gondolom nálunk - mivel az egyén nem bízik az államban - lényegesek az ilyen formai dolgok. Azért jutottunk ide, mert nincs működő "társadalmi szerződés". Nem is volt, hanem a kádári torz "szerződés" élt tovább a kapitalizmusban, ezért jutottunk ide. Azt gondolom ez új szerződéshez jelentős közbizalom kell, és ennek megteremtéséhez pedig formai dolgokra is szükség van. Ilyen az én javaslatom. A tandíjjal kapcsolatban azt tudom mondani, ám legyen. Nem tudom eldönteni mit oldjunk meg piaci alapon és mit közpénzből, a javaslatom nem ezt célozza. Azt célozza, hogy amiket közpénzből oldunk meg (és pl a szegénység elleni program ugyan mi másból menne?), azokból esetleg néhány dolgot így nevesítve az adózásban nagyobb közbizalom, közmegyegyezés teremthető. Ez minden. Kicsit valóban hasonlít az 1%-okra, de lényeges különbség, hogy itt az adózás részeként kötelezően kiszabott összegről van szó és nem döntheti el a polgár kinek menjen. Ezért nem korlátozza a kormány/parlament szuverenítását. De valóban, az "elszámolást" szigorítja azáltal, hogy a közös kalapból néhány kulcstételt nevesítve kiemel. Legalábbis szerintem szigorítja, ez az ötlet lényege. A néppel kapcsolatban nem teljesen értünk egyet. Én nem osztom a manapság divatos nézetet, hogy a nép a gonosz politikai elit áldozata. Azt gondolom amilyen a mosdó, olyan a törölköző.

antaldaniel 2008/05/01 10:39 Hello Gee, nagyon egyszerű az összefüggés, ha a Wikipédia szócikk mellé olvasod a Magyar Köztársaság alkotmányát, akkor látni fogod, hogy nálunk a népszuverenitás első helyi letéteményese az Országgyűlés, amelynek egyik kizárólagos joga a költségvetés elkészítése (dogmatikusok kedvéért: a bevételek, kiadások, és a mutatkozó hiányhoz szükséges kölcsön felvétele). Magyarországon most megindult egy olyan trend, amire nincsen a modern világban példa, vagyis hogy a szuveréntől a nép kezébe akarják tenni a nemzeti költségvetés tételeit (népszavazásokkal, dedikált adókkal). Ez anarchizmus, és nem fog működni, a nép nem ért jobban a költségvetési tervezéshez mind az adóbevalláshoz, el fogja felejteni, hogy mennyi kell a vérellátóra, a MüPa törlesztőrészletére, stb. Az állam és a népképviselők munkakörének elvonása nagy felelőtlenség, mert az egyszerű állampolgárnak se eszköze, se ideje, se szaktudása, se kedve nem lesz vele bajlódni az első totózás után.

hzolka 2008/05/05 13:49 Még mindig nem érted. Nem a nép készítené a költségvetést, csak tételesen látna néhány összetevőt a sok közül. Nem a nép szavazná meg mennyi lenne pl az "államadósság adó", hanem továbbra is a kormánytöbbség a Parlamentben a mindenkori költségvetéssel, ahogy most is. Az én "dogmatikus" elképzelésem szerint továbbra sem mondhatnád meg mennyit adózol, ahogy most sem. Továbbra is a kormány venné fel a hiteleket a pénzpiacról, ahogy eddig is a saját hatáskörében. Csak annyi történne, hogy ahhoz kéne igazítania az "államadósság adót is". Továbbra is a Parlament szavazna meg mondjuk egy gyermekszegénység elleni programot, ahogy ma is. Csak ennek lenne egy külön tétele az szja-n belül. Hogy muszáj legyen vele elszámolni, hogy nehezebb legyen a szavazók agyát mosni. Mert most nem muszáj. Ha muszáj lenne, akkor nem mehetett volna el 500 md a munkanélküliség csökkentésére 2002 és 2006 között zéró eredménnyel. Utólag persze belebukhat ebbe a ballib tábor, de mire megyünk vele? Most már *ssuk. Hiába lenne hoszútávú program, az emberek nem látják hogyan alakul. Lehet sumákolni, magarázni, aztán majd hat év múlva ránk dől. Ha folyamatosan látnák az adójukban, rá lennének kényszerítve, hogy foglalkozzanak vele minimális szinten. Könyörgöm! Ma is növelni kell az adót, ha kiígazítunk. Akkor ma is anarchia van?

dedikált szja helyett sajtó greg 2008/05/05 23:49 Amit hzolka javasol, legalábbis ami a célt illeti, sokkal egyszerűbben meg tudná oldani a szabad, elfogulatlan, bátor sajtó. Kérdés, miért nincs Magyarországon ilyen. Ha azért, mert az embereknek nincs igazán igényük arra, hogy a társadalom valós ellenőrzést gyakoroljon a politika felett, akkor semmit sem érnénk el azzal, hogy az szja-bevallás borítékjában pénzügyi beszámoló is van, hiszen a választók amúgy sem olvasnák el.

re: dedikált szja helyett sajt hzolka 2008/05/06 13:36 Igazad van Greg, egy működő demokráciában valóban ez lenne a módja. De Magyarország nem ilyen, ez ténykérdés. És sajnos a sajtó minőségének megváltoztatását nem lehet központi intézkedésekkel elérni. Én nem tudok mit kezdeni az olyan értelmiségi vágyálmokkal, hogy legyen jobb a sajtó. Nem lesz, ez is ténykérdés. Más eszközökkel kell a kormánynak célt érnie (a társadalom habitusát megváltoztatni), a saját eszköztárán belüliekkel. Valóban, azt gondolom, hogy az embereket alavetően nem érdekli a közélet. Viszont ha közvetlenül a pénztárcájuk kerül szóba, akkor megmozdulnak. Számomra ezt bizonyítja a népszavazási rekordrészvétel. Ha a kormány azt mondta volna, hogy minden beteg után kap a háziorvos 300 ft-ot és ennyivel megemeljük a tb járulékot, az emberek fele észre sem vette volna. De azáltal, hogy nekik kellett befizetni, nem tudták nem észrevenni, meg is buktatták a reformokat. És a javaslatom lényege pont az, hogy nem pénzügyi beszámoló van a borítékban, azt valóban a kutya sem olvasná el. A dolog sokkal egyszerűbb. Pusztán néhány olyan lényeges és világnézetileg megosztó (ez fontos!) tételt emelnék ki, amire az emberek önkéntelenül odafigyelnek és beszélnek róla. Konkrét példa: mondjuk a munkanélküliség csökkentésére szánunk x md ft-ot egy 12 éves program keretében, ez három ciklus. Azt mondjuk, hogy az szja-d ban megjelenik ez a tétel havi 6000 t-al. Mondtam egy számot. Azt mondja neked a kormány, hogy ez csak most hatezer ft, 12 év múlva nulla ft lesz, mert lecsökken a munkanélküliség olyan szintre, aminél már nem indítunk erre nagyszabású programot. Addig pedig arányosan csökken. Eltelik négy év, jön a választás, megnézed még mindíg 6000 ft-e, mert már 4000 kéne legyen (és kettővel több a nettód persze!). A kormány rá van kényszerítve, hogy az ígéretét megtartsa, nem tudja megmagyarázni miért nem csökkent. Nem lehet megmagyarázni. Másik példa: a Fidesz végig azt hazudta, hogy a lakáshitel támogatás több pénzt hoz, mint amennyit visz. És ezt a fél ország elhiszi neki. Naponta hallom ezt a hülyeséget a kollégáimtól. Közben meg 200 md körüli tétel évente. Ezt tudják azok, akik olvasnak újságot, de 95% nem olvas. Ez ténykérdés. Tudja az, aki hallgatja Gyurcsány beszédeit, de ki hallgatja? És egyébként is, Őszöd, hazudsz, dögölj meg! Megírja a nem olvasott újságokban harminc közgazdász, hogy nem így van? Azok hazudnak, Gyurcsány bértollnokai! Itt a vége, fuss el véle. Ez megy. Mi a megoldás? Ki kell vetni adóként külön dedikálva. Hazugság ugrott. Miért kell adóznom rá, ha többet hoz, mint amennyit visz? Ezt nem lehet kidumálni.

Hangnem Gee 2008/05/06 15:33 Hzolka, Kérlek, ha lehet, változtass a stlíluson. A honlap a közgazdasági, gazdaságpolitikai viták elemző támogatásáért jött létre, nem pedig a politikai pártok szidása végett. Tehát kérlek, térjünk vissza az elemző, értelmező hangnemhez.

hzolka 2008/05/08 12:53 Mi a probléma? Hogy hazugságnak nevezem a hazugságot? És nem a szokásos eufemizáló "szakmai" közhelyeket puffogtatom arról, hogy "milyen jó lenne ha..."?

re: Hangnem Gee 2008/05/13 23:20 hzolka írta: Mi a probléma? Hogy hazugságnak nevezem a hazugságot? És nem a szokásos eufemizáló "szakmai" közhelyeket puffogtatom arról, hogy "milyen jó lenne ha..."? Hzolka, akartam egy tisztességes választ írni, de közben a vizgsák elöntötték a napirendemet... Szóval, én azt gondolom, hogy lehet úgy beszélni problémák okairól és következményeiről, hogy közben nem kell feltétlenül leírni, hogy a Fradi, vagy az Újpest szurkolók (ez itt eufémizmus!) huligánok. Sőt, a problémai okainak tisztességes elemzése is fontosabb feladat, mint, hogy rögtön megoldjuk egy csapásra a magyar futball gondját! Pl. Balázs cikke pont arra világít rá, hogy aki azt állítja, hogy létezik olyan gazdaságpolitika, amely mellett "hip-hop, csiribá-csiribú" máris eltűnik a hiány, az butaságot beszél, vagy nem veszi figyelembe a politikai realitásokat. Tehát ha Te is összeszeded magad, írsz egy jó cikket, hogy szerinted ez a rendszer hogy javíthatja meg a költségvetési gondokat, és lehetőleg hihető tényekkel alátámasztod, már rögtön nem futbal közhelyeket puffogtattál...

re: re: Hangnem hzolka 2008/05/14 17:36 Értem. Ne titeket nyagassalak. :-) Én is arra gondoltam először, hogy írok erről az agymenésemről valahova. De gondoltam, mielőtt ezt abszolút laikusként megteszem, megkérdek pár pénzügyes embert. Mert könnyen lehet, hogy abszolút objektív pénzügyi vagy igazgatási, vagy jogi, vagy akármilyen okból az ötlet pl egyszerűen halva született, nem lehet kivitelezni. Így találtam erre a fórumra. Hát nem tudom, lehet, hogy érdemes megírni, végül is Babarczy Eszter is bedobta anno az ötletét a diplomások különadójával tandíj helyett. Érdekes, hogy semmi visszhangja nem volt, pedig egy vitát tán megért volna... És ő sem közgazdász. (Nem mintha hozzá akarnám magam hasonlítani - én nem vagyok tudós, csak tanultam politológiát). Ami zavar, hogy borzasztóan nincsenek operatív ötletek a közéletben. Napi szinten követem a sajtót, úgyhogy látom. Így aztán úgy tűnik, a magamfajta "közhalandók" is kénytelenek nekiállni a fejtörésnek. Jó lenne, ha nem kéne. (?) A ktsvet hivatal operatív és máshol is van, dehát látszik, hogy reménytelen, hiszen ehhez politikai megegyezés kéne, az meg - kénytelen vagyok ezt mondani - felejtős. Szóval bocs, hogy itt nyomulok, ezt találtam egyelőre.

Hangnem még egyszer greg 2008/05/14 17:55 Én nem értek egyet Gee-vel. Ha valóban az, a hazugságot hazugságnak kell nevezni, és szégyenlősen csak utalgatni rá, hogy kinek a hazugsága rosszabb, mint kimondani. Ezen az alapon egyébként a honlap cikkeinek jó részét le kellene szedni. Ami a diplomások különadóját illeti, ebben semmi eredeti sincs, ilyen van a gyakorlatban pl. Ausztráliában: a diplomások a tandíjukat az SZJA-n keresztül, azzal együtt fizetik. Mellesleg nálunk is felmerült ez még a cilus elején, aztán eltűnt az ötlet, ki tudja, miért; ha szabad ilyet leírnom, talán azért, mert még az előző oktatási miniszter javasolta.

Kiegészítés greg 2008/05/14 17:57 Természetesen az SZJA-n keresztüli tandíjtörlesztés Ausztráliában halasztott, vagyis a diplomások csak munkábaállás után kezdik el a törlesztést. Bocs, ezt elfelejtettem leírni.

re: re: re: Hangnem Gee 2008/05/14 18:40 hzolka írta: Ami zavar, hogy borzasztóan nincsenek operatív ötletek a közéletben. Napi szinten követem a sajtót, úgyhogy látom. Így aztán úgy tűnik, a magamfajta "közhalandók" is kénytelenek nekiállni a fejtörésnek. Jó lenne, ha nem kéne. (?) A ktsvet hivatal operatív és máshol is van, dehát látszik, hogy reménytelen, hiszen ehhez politikai megegyezés kéne, az meg - kénytelen vagyok ezt mondani - felejtős. Zolka, Gondolkozhatunk a dolgon, de szerintem más az ötletelés, és más a gondolkodás. Ha lerobban az autód, kinyithatod a motorháztetőt, és húzogathatod a zsinórokat, nem biztos, hogy sokra mész vele. Ha viszont meg akarod tanulni, hogy működik, az már simán megoldható. Tehát, az, hogy működik a költségvetés, nem ördöngösség, az alapokat nem nehéz elsajátítani. Ha viszont komolyan akarsz foglalkozni vele, akkor az komoly és tisztességes erőfeszítéseket igényel. Pl. ez a nagyon divatos költségvetési hivatal kb. olyan funkciókat lána el, amit már most a PM-nek (talán kiegészítve az ÁSZ-szal) el kellene látnia. Ha operatív kérdésekről beszélünk, pl. tisztességes számviteli rendszer kiépítése, megbízható cash-flow prognózis és beruházási tervek készítése, a tervekről és a tényadatokról havi beszámoló közzététele. (Nemcsak a fő számokról.) De ez egy hosszabb vita... Szóval, ha van ötleted, írd meg, de nem csak ötletelés formában, hanem átgondolva, hogy milyen feltételei lennének, mik a rendszer részei, és milyen várható költségei és hasznai lehetnek. Majd, nézz utána, hogy ez máshol hogy van, van e rá jó gyakorlat, stb... Sok sikert!

antaldaniel 2008/05/16 22:35 Gee, egy paranoid embernek mondhatod, mire jó a motorházban kihúzogatni a zsinórokat: ha az üldözője kocsijáról van szó, akkor igenis érdemes, ha pedig a sajátjáról, akkor előbb-utóbb úgyis valaki megteszi vele!

re: hzolka 2008/05/19 17:22 Kedves antaldaniel, Én a helyedben elgondolkodnék rajta, hogy az autószerelő műhelyem vevői elégedettségi mutatója mitől 1%. Nem lehet, hogy vacak "szakemberek" dolgoznak benne, akik a vevők leparanoid-ozásán kívül máshoz nem értenek? Aztán csodálkoznak hol maradnak a kuncsaftok?

antaldaniel 2008/05/20 08:41 Sziasztok, igyekeztem a Konzervatóriumon reklámozni Balázs cikkét - bár nem jött át senki vitatkozni, ott elég sok hozzászólás született (már 80 felett jár). Link: Forradalmi költségvetés

Busz Gee 2008/05/21 06:08 Rájöttem, hogy ez nem is egy autó, hanem egy ócska busz. A busz már igencsak ócska, és a benzin is fogyogat belőle, a fent ülők néha összeverekszenek egymással, és új sofőrt neveznek ki maguk közül, de annak sem megy jobban, mint az előzőnek. Mert azért az alapkoncepció ugyanaz: a buszon senki sem ért az autószereléshez...

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá.
Ha még nincs felhasználóneved, regisztrálj!