Honlapunk lehetőséget biztosít olyan tanulmányok közlésére, amelyek közgazdaságtani vagy szélesebb értelemben vett társadalomtudományi kutatások eredményeiről számolnak be. Várjuk a te eredeti vagy máshol már megjelent tanulmányaidat is (utóbbi esetben ne felejts el megállapodni az utánközlésről). Tanulmányodat email csatolmányként küldd el a szerkesztőnek. A beérkezett tanulmányok – szakmai lektorálás után – a lehető legrövidebb idő alatt megjelennek a honlapon.
|
|
SZIGEL GÁBOR
|
|
2007. szeptember 12. |
Hogyan befolyásolná a magyar munkavállalói elit perspektíváit a
megmaradt „független” hazai vállalati központok, így például a
legutóbb tűz alá került MOL, vagy akár a másik „hírbe hozott” OTP
esetleges külföldi felvásárlása? Vajon az itthon betölthető
szakmailag igényes és kihívó állások megritkulását képesek-e
kompenzálni a külföldi karrierlehetőségek? Ha a legfelsőbb szintre
tekintünk, akkor a válasz inkább a nem felé hajlik: az 50
legnagyobb európai cég operatív vezetésében csupán 20%-os a
külföldiek aránya, noha munkavállalóik több mint fele nem az
anyaországban dolgozik.
Eredeti megjelenés: Portfolio.hu
LETÖLTÉS
|
|
|
ERHART SZILÁRD
|
|
2007. augusztus 11. |
A fenntartható gazdasági fejlődés elengedhetetlen feltétele a jól működő közlekedési hálózat. Az írás legfontosabb célja az, hogy felhívja a figyelmet az egyre intenzívebb budapesti személygépkocsi-használat és a forgalmi torlódások gazdasági vonatkozású problémáira. Az úthálózat fizikai korlátai miatt a fővárosiak utazási igényét a jövőben csak a gépkocsinál hatékonyabb tömegközlekedéssel lehet kielégíteni. Amennyiben nem sikerül az autók térhódítását megállítani, a forgalmi dugók költségei, az időveszteségtől kezdve, az üzemanyagköltségeken át a környezetszennyezésre visszavezethető kiadásokig egyre nagyobb terhet jelentenek majd Budapest számára. A torlódások csillapításához a nemzetközi tapasztalatok alapján elkerülhetetlen a negatív ösztönzők alkalmazása. Az elmúlt évek egyik legsikeresebb forgalomszabályozási megoldásának a belvárosi útdíj bizonyult a világ számos nagyvárosában. London és Stockholm példája azt bizonyítja, hogy a városlakók támogatják a közérdeket szolgáló közlekedési intézkedéseket, még akkor is, ha azok az autóhasználat korlátozását jelentik.
Közgazdasági Szemle, LIV. évf., 2007. május (435–458. o.)
A tanulmány következtetéseit összefoglaló cikk: Itt a hiánygazdaság
LETÖLTÉS
|
|
|
ANTAL DÁNIEL
|
|
2007. április 18. |
A Még meg sem száradt a minta című cikkhez kapcsolódó vitaanyag.
LETÖLTÉS
|
|
|
BODÓ BALÁZS – GYENGE ANIKÓ
|
|
2006. november 30. |
|
A nyilvános könyvtári kölcsönzések után a jogosultaknak fizetendő jogdíj (Public Lending Right – a továbbiakban PLR) ötlete több sebből is vérzik.
Ha a PLR-re mint a nemzeti kulturális politikától független eszközre tekintünk, mely e jogot természetjogi érveléssel a tulajdonhoz való jogból vezeti le, minden esetben oda jutunk, hogy a jogosultak monopoljogát kiterjesztjük és az ezzel járó járadékot növeljük. Ennek következménye jelentős fogyasztói csoportok kulturális fogyasztásból való kiszorulása lehet, melyre eddig a legolcsóbb és hatékonyabb megoldás a könyvtári kölcsönzés szabadsága volt.
Ha a PLR nemzeti kultúrpolitikai eszköz, akkor viszont azt a megállapítást tehetjük, hogy a PLR a meglévő kultúratámogatási rendszerek mellett való üzemeltetése indokolatlanul bonyolult, és költséges, és ha az állami döntéshozók úgy találják, hogy van a költségvetésben kultúratámogatásra fordítható tartalék, akkor azt érdemes a meglévő intézményrendszeren keresztül szétosztani.
Végül pedig a jogosultak, szerzők szemszögéből megvizsgálva a kérdést: nincs olyan szerző a földön, aki visszavonná egy megjelent művét a könyvtárakból csak azért mert azt vélelmezi, hogy a kölcsönzések miatt eladásoktól esik el. Ennek az egyetlen oka az, hogy a szerzők számára a könyvtárban való jelenlét haszna nagyobb, mint a könyvtári olvasók által okozott kiesett kereslet. Már csak emiatt sem érdemes a PLR bevezetése.
LETÖLTÉS
|
|
|
