Hogyan árazzuk be és osszuk el a kollégiumi helyeket? VERESS GÁBOR 2004. május 21. Az utóbbi időben a kollégiumi díjak megint a viták kereszttüzébe kerültek. A debreceni Egyetemi Életben jelent meg az ezt boncolgató cikkem, de bízom az Ingyenebéd olvasóiban, hogy sokkal kritikusabb olvasóim lesznek – és sikerül egy optimálisabb módszert találni a kollégiumok beárazásának technikájára. 5 hozzászólás TOVÁBB»

Sodródó táj – Tanulságok a Bodrogközből SZEPESI BALÁZS – UNGVÁRI GÁBOR 2004. április 21. Ezen vizsgálódás alapegysége a táj. A táj vagy vidék régi korokból származó meghatározás, egyszerre jelent természeti és társadalmi egységet. Az egybeesés nem véletlen. Az emberek és lakóhelyeik közötti közösségek kialakulását a régi időkben is nagyban meghatározta a természeti viszonyok és a belőlük következő életfeltételek azonossága, illetve a környezeti egyensúly fenntartásának közös szüksége. 0 hozzászólás TOVÁBB»   Agrár mizér UNGVÁRI GÁBOR 2004. április 18. Jönnek a hírek az agrár demonstrációkról a rádióból, és az az érzésem, mintha egy sorozattá formált görög tragédiát hallgatnék, ahol a szereplőkbe van kódolva a végzetük, ami utól fogja érni őket az előbb-utóbb kipattanó konfliktusban. A konfliktus itt van a nyakunkon, jó pár éve, csak most jött el a színvallás ideje, amikor megmérettetődik az elmúlt évek előkészületeinek aprómunkája, vagy annak elmaradása. A termelők piacvédelmet akarnak a kormánytól, az meg vonogatja a vállát, hogy mi köze neki a piachoz, ő egy kormány, egyezzenek meg a termelők meg a felvásárlók. Itt az egzisztenciájukban egyre nyilvánvalóbban fenyegetett, kötött pályákon mozgó gazdák, a másik oldalon az új játékszabályok szerint a közvetlen piaci beavatkozások lehetőségétől már eltántorított, bár az emlékektől még meg-meg rezdülő kormány. És mindenki az EU-ra mutogat, ki megkönnyebbülve, ki meg egyre növekvő pánikban. Hogy mi lesz a megoldás? A konfliktus jellege szempontjából talán másodlagos is. Úgyis mi fogjuk megfizetni. 0 hozzászólás TOVÁBB»   Írók a kasszánál MURAKÖZY BALÁZS 2004. április 9. Az utóbbi időben a középosztály egyre több tagja érzi úgy, hogy az állam feladata lenne az ő megélhetésének biztosítása. Ezt az érzést megerősíti a köztisztviselők nagy száma, valamint az, hogy akik elég kitartóan toporognak az állam nagy kasszája előtt, nem szoktak üres kézzel távozni onnan. Sok művészeti ág képviselői hasonlóan éreznek: legutóbb a filmkassza képviselői vehették elégedetten tudomásul, hogy a Nagy Testvér nem érzéketlen szükségleteik iránt, és a költségvetésből juttat számukra egy kellemes összeget. Érthető, hogy az írók is szeretnének pénzt kapni az államtól. 6 hozzászólás TOVÁBB»   A pénzügyi innovációk korlátai JANKOVICS LÁSZLÓ – LIELI RÓBERT 2004. április 6. 2003 nyarán egy, a Pentagon kebelén belül működő kutatóintézet azzal a világ közvéleményét alaposan meghökkentő ötlettel állt elő, hogy egy olyan határidős tőzsdét szeretne felállítani, amelyen különféle politikai események bekövetkezései lennének a konkrét termékek, például egy államcsíny vagy akár egy terrorista akció. Írásunkban amellett érvelünk, hogy az egyébként más okok miatt napok alatt megbukott ötlet logikailag fundamentálisan elhibázott koncepción alapul, amelynek általánosítható tanulságai vannak a pénzügyi piacok újszerű alkalmazásainak korlátait illetően. 2 hozzászólás TOVÁBB»   A gyógyszergyártók kalandjai MURAKÖZY BALÁZS 2004. március 16. A gyógyszerkassza ismét elszaladt. A gyógyszerkiadások 18 hónap alatt 64%-al nőttek: ilyen módon évi 116 milliárdot kell erre a célra költeni (NOL). Ez a probléma már tavaly is felmerült, amikor a kormány un. ideiglenes gyógyszertámogatási rendszert vezetett be, amelyet korábban már méltattam. Az idén azonban még ennél is radikálisabban kell megoldani a helyzetet: a gyógyszergyárak vagy befizetik az általuk megkapott támogatás 15%-át az államnak, vagy úgy megszabályozzák a gyógyszerek árát, hogy attól koldulnak. 0 hozzászólás TOVÁBB»   Miért nem Nobel-díjas? LENNIN – McKÁDÁR 2004. március 12. Akár nosztalgiakoncertre a pszichiátrián politoxikomániával kezelt rock and roll sztárt, úgy szedték elő mértékadó gazdasági újságíróink a hitelfelvétel nagymesterét, a pechére kis nyitott gazdaságú országba született örök keynesista Fekete Jánost. (Előzetes a szombati rádióműsorhoz; Tilos FM90.3 12.30-13.30.) 4 hozzászólás TOVÁBB»   Gulyáskapitalizmus VERESS GÁBOR 2004. február 3. A magyar gazdaságpolitika egy magára valamit adó közgazdász szemében maga az „állatorvosi ló”. A nemzetközi médiában a korábban abszolút siker-sztoriként jellemezhető kis, közép-kelet európai ország manapság egyre gyakrabban ölti magára a „hiteltelen”, „fenntarthatatlan” „bizonytalan” rosszul csengő jelzőit. Én, fiatal és naiv, egyben forradalmár lendületű fiatal papírfirkász egyre gyakrabban teszem fel magamnak a kérdést, hogy ha ez ennyire evidens, akkor miért nem történik semmi? Vagy történik, csak a nekem is kenyeret adó média-sóbiznisz számára ez nem hír? 1 hozzászólás TOVÁBB»   Gátmetszés ILYÉS MÁRTON 2004. január 20. A halapenz.hu felfüggesztése kapcsán abszurd kabaréba illő vélemények egész sora jelent meg a sajtóban, melyek rávilágítottak, a magyarországi egészségügyi reformok folyamatos kudarcának egyik okára. A megszólaló orvosok akaratuk ellenére meglepő pontossággal mutatták be, mennyire nem értik a piaci mechanizmus működésének alapvető jellemzőit, hogyan ragaszkodnak igazságtalan előjogaikhoz. A hálapénzek által leginkább érintett orvoscsoportok (a szülészek és a sebészek) alapvetően ellenérdekeltek a tiszta, átlátható viszonyok megteremtésében, a valós tulajdonosi kontroll kiépülésében, jövedelmeik kifehérítésében. A hálapénz tehát sajnos nem csak egy kellemetlen kísérő jelensége a szerkezeti torzulásoknak, hanem az egyik jelentős gátja a reformoknak is. 1 hozzászólás TOVÁBB»   Lajos az egészségügyben – 119-128 / Bokros130 BARANYI LÁSZLÓ 2004. január 16. A karácsonyi Élet és irodalomban Bokros Lajos a következő javaslattal állt elő: „…A megoldás nem a gyógyítási szolgáltatások teljes magánosítása és piacosítása, hanem az öngondoskodás, illetve a szolidaritás finom egyensúlyának kialakítása. … Szigorúan egyensúlyőrző gazdálkodásra az állami betegbiztosítót csak akkor lehet rákényszeríteni, ha mellette megjelennek a piacelvű magánbiztosító pénztárak, amelyekbe a dolgozóknak kötelező belépni. Az állami betegbiztosító a továbbiakban csak az alapszolgáltatások körét és azt is csak részben finanszírozná. A szakrendelői és kórházi szolgáltatások jelentős részét, illetve egyes szolgáltatások költségeinek növekvő hányadát a magánbiztosítók fedeznék….” Ez az alfa és az omega. A finanszírozók versenye az összes többi probléma megoldásában döntő szerephez jutna. Sajnálatos, hogy a szerző megfeledkezik arról, hogy milyen fontos lenne a szolgáltató szektor reformja is, mint ahogy a magánfinanszírozás bizonyos fontos tulajdonságaira sem hívja fel a figyelmet. 0 hozzászólás TOVÁBB»   Adózgatunk – 48, 49 / Bokros130 PÁLINKÁS ERVIN 2004. január 16. Írásom részben összefügg Bokros Lajos 130 pontjával. Annak is az adózást és adórendszert feszegető pontjaival: „Magyarországon a nem igazán magas jövedelmű középrétegek is hamar beszaladnak a legmagasabb adókulcs alá, ez kétségkívül aláhúzza személyi jövedelemadó rendszerünk teljesítmény visszatartó, (törvényes) adóelkerülésre, vagy (törvénytelen) adócsalásra ösztönző jellegét” (48). „Minden, sávosan emelkedő kulcsokkal működő rendszer kivételek tömkelegével igyekszik tompítani a középrétegek adóterhelését. A végeredmény aztán egy kirívóan áttekinthetetlen és nagy üzemi költséggel működő adórendszer – ahol a közteherviselés és a szolidaritás legfeljebb nyomokban lelhető fel, ha egyáltalán” (49). 1 hozzászólás TOVÁBB»

<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>