A betelepülés költségvetési vonzatairól LőCSEI LÁSZLÓ 2004. november 12. A kormány állítása szerint a határon túli magyarok esetleges áttelepülése sokba kerülne az adófizetőknek. Azonban ha a magánszemélyek adóbefizetéseit is figyelembe vesszük, a kormány költségbecslése mellett 250 ezer magyar áttelepülése 15 milliárd forintot hozna a magyar büdzsének. Egy másik hasonló logikát követő becslés szerint ez a szám 82 milliárd forint. A cikk célja nem az, hogy költségvetési egyenleg javíthatóságával ösztönözzön a betelepülés támogatására, hanem az, hogy megmutassa: a kormányzati kommunikáció nem mond igazat. 7 hozzászólás TOVÁBB»

Irak, mint alkalom MÁZSA PÉTER 2004. szeptember 30. A terrorizmus leküzdése Kis János szerint eredendően a demokratikus államok feladata. Ezért úgy lenne helyes, ha a probléma megoldását az Egyesült Államok, mint a messze legerősebb állam nem egyedül kísérelné meg. A megoldást a demokratikus államoknak egy olyan, morálisan megalapozott, azaz demokratikus közösségére kellene bíznia, amelynek ő maga is részét képezi (Kis János: „Az iraki lecke”, Népszabadság, június 19.). Kisnek a világ kívánatos igazgatásáról a cikkében ábrázolt képe, a demokratikus államok demokráciája rendelkezik előzményekkel a filozófiatörténetben. Véleménye bírálatom szempontjából alapvetően nem tér el Immanuel Kantétól, melyet a német filozófus a francia forradalom után kelt, Az örök békéről szóló kései tanulmányában fejtett ki. Közös képük a világ kívánatos rendjéről jelenleg is népszerű Európában. Egybevág az Unió Franciaország által vezetett magjának Európa- és Amerika-politikájával, valamint az Európai Biztonsági Stratégiával (2003. december 12.). Álláspontom szerint Kis kérdésfelvetése és diagnózisa hibás, Amerika szerepét félreismeri, és ezért az ő diagnózisára alapozott, akármilyen hibátlan logikával is levezetett terápia sem lenne inkább morális, vagy kevésbé veszélyes, mint amilyen az Egyesült Államok jelenlegi politikája. 3 hozzászólás TOVÁBB»   Rozsda, szög, miegymás BARANYI LÁSZLÓ 2004. szeptember 29. A rozsdás szög mint metafora a magyar állami egészségügy állapotját jelenti a Magyar Narancsban (2004 szeptember 2.), Jakab Béla tollából született cikkében, amelyben azt olvashatjuk, hogy minden akkor folyamatban lévő reformfolyamat, ami az egészségügyi szektort illeti csak felszín, látszatmegoldás. A legfontosabb feladat az lenne, hogy egy új társadalmi konszenzus szülessen arról, hogy az Egészségbiztosító milyen szolgáltatáscsomagot finanszírozzon a magyar polgárok (vagy lakosság) számára és mit nem. Persze, ilyen irányban is el lehet indítani egy reformot, de mire konszenzusra jutnánk abban, hogy finanszírozza-e az állami biztosító az isiászt, letelne a Gergely-naptár. Én most megpróbálom bemutatni, miért rozsdás a szög. 0 hozzászólás TOVÁBB»   A bankárok pénze MURAKÖZY BALÁZS 2004. szeptember 27. Gyurcsány Ferenc egyik első miniszterelnöki elképzelése szerint a pénzügyi intézmények nyereségadóját 24 százalékra kell emelni, az eddigi 16 százalék helyett, amit az összes többi iparágban kell fizetni. Az intézkedés kapcsán komoly tiltakozás indult be, az OTP például megfenyegette a kormányt, hogy a nyereséges tevékenységeit Szlovákiába telepíti át. Felvetődött az is, hogy az intézkedés diszkriminatív és ezért alkotmányellenes. Az ilyen típusú adó azonban közgazdaságilag is elég nehezen védhető – erről szól ez az írás. 15 hozzászólás TOVÁBB»   Olvassunk az adatok közt! HORN DÁNIEL 2004. július 22. A tévében azt ecsetelgette a minap egy orvosprofesszor, hogy a mobiltelefon már bekapcsolt állapotban is rontja a „férfipotenciált,” úgyhogy vigyázni kell vele, főleg, ha zsebben hordja az ember. Mármint a mobiltelefont. Egészen addig feszülten figyeltem, amíg az orvos egy ábrát nem mutatott, amelyen a mobilt sokat használók, és a mobilt keveset használók átlagos spermiumszámát tüntette fel. Húsz millió (milliárd?) volt a két oszlop között a különbség. A tévé mindez pompásan mutatta. Akárcsak az esetszámot (ami 16, illetve 64 ember volt) és a mintavételi eljárást (a minta a profhoz potenciazavarral forduló betegekből állt). Amikor azt hallottam, hogy még a kisebb oszlopon feltüntetett szám is normálisnak mondható, átváltottam egy másik csatornára. 8 hozzászólás TOVÁBB»   Búcsú a fegyveresektől MURAKÖZY BALÁZS 2004. július 5. A kormány döntése alapján – nem rövid haldoklás után – kimúlt a sorozás intézménye. Milyen sok szép dolog vész el örökre! Mondjuk ez a nosztalgiázás nem túl hiteles az én számból, mert egyetemre járás címen sikerült ellógnom ezt is, mint annyi mást is. Ezért – jobb híján – teljesen absztrakt, érzelmektől mentes érvekkel próbálom szomorúságomat kiadni magamból. 0 hozzászólás TOVÁBB»   A telefonadó MURAKÖZY BALÁZS 2004. július 5. Erősen habozom, hogy le merjem-e írni az emberi gyarlóság egyik végső fokát. Az olvasó talán hisz az Emberben. De mégis: egyesek a munkahelyi telefonjukról magáncélú hívásokat is bonyolítanak. Az ember esendőségének ez a tünete államunk figyelmét is felkeltette, kevésbé morális szempontból persze. Ilyen módon ugyanis az emberek az áfát is visszaigénylik ezek után a hívások után. Szerencsére rendkívül furmányos szabályozás van érvényben: a telefonszámla 70%-a után lehet csak ezt megtenni. Vagyis feltételezik, hogy mindenki 30% magáncélú hívást bonyolít. 0 hozzászólás TOVÁBB»   Engedd szabadon a mellékvonalakat ANTAL DÁNIEL 2004. június 26. Ennek a cikknek a célja, hogy vitát kezdeményezzen a magyarországi vasúti mellékvonalak jövőjéről. Írásom egy hosszabb, később publikálásra kerülő tanulmány téziseit tartalmazza rövidítve. A Szabadlovas Közgazdász Egylet tagjai a tanulmány alapját képező alternatív mellékvonali modell elemeivel áprilisban egy szakmai kedden találkozhattak. A kézirat az előadás hátteréül használt anyag kiérleltebb változata, letölthető, és vitatható. Az írás amellett érvel, hogy a mellkvonalak gazdasági hatékonytalansága, bezárásuk szükségessége, finanszírozhatatlanságuk nincsen számításokkal alátámasztva, sőt… 2 hozzászólás TOVÁBB»   Államgörcs LőCSEI LÁSZLÓ 2004. június 4. Magyarország az egyik legdinamikusabban fejlődő gazdaság a régióban. Érezhetően jobb a gazdaság állapota, mint a „volt szocialista” régió számos más országában. Azonban valami mégsem stimmel. Mintha az egyik főszereplő – az állam – nem tudott volna reagálni a változásokra. A szerző arra kérdésre keresi a választ, hogy az államnak miért nem sikerült adaptálni magát az új történelmi környezethez. 2 hozzászólás TOVÁBB»   Taxiómák ILYÉS MÁRTON 2004. június 1. Bizonyára mindenki látott már kisgyereket, ahogy toporzékolva próbálja rávenni szüleit: vegyenek neki valamit, mondjuk vattacukrot. Az ilyen gyerekek meglehetősen érzéketlenek szüleik érveire, netán anyagi lehetőségeire. Egy fejlett társadalomban viszont éppenséggel el lehetne várni, hogy a szereplők, érdekcsoportok tudatában legyenek: érdekeik nem egyenlőek a közjóval, és gátlástalan érvényesítésük többnyire mások érdekeit sérti. 4 hozzászólás TOVÁBB»   Bokros Lajos és a szolidaritás BOGNÁR GERGELY 2004. május 25. Bokros Lajos 130 pontjában nemcsak cselekvési programot, hanem jövőképet vázol fel. Az általa kívánatosnak tartott reformok végrehajtásával Magyarország belátható időn belül felzárkozhat a fejlett nyugati országokhoz, miközben társadalma igazságosabbá válik. A reformok végrehajtásának persze nehézségei is akadhatnak. Ezek lehetnek adminisztratívak: nem könnyű bevezetni a rászorultsági alapú társadalompolitikát akkor, amikor a jövedelmek eltitkolása nemzeti sport. A nehézségek lehetnek politikaiak is: jelen körülmények között nincs az a kormány, ami jelentős politikai veszteség nélkül felvállalhatná a javaslatok bevezetését. Végezetül a nehézségek lehetnek elvi alapúak: a reformok megvalósítása megnehezítheti más fontosnak tartott társadalmi célok megvalósulását. Ebben az írásban ez utóbbi problémát veszem szemügyre. A 130 pontból ugyanis az olvasható ki, hogy a hazai versenyképesség növekedése nem mond ellent a társadalmi szolidaritás követelményének, sőt, verseny és szolidaritás kölcsönösen feltételezi és támogatja egymást. A nagy társadalmi elosztórendszerek reformja egyszerre járulna hozzá a nemzetközileg versenyképes gazdaság erősödéséhez és az előnyök és esélyek minél igazságosabb elosztásához. A kívánatos gazdaságpolitikai és társadalompolitikai célok között nincs konfliktus. 0 hozzászólás TOVÁBB»

<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>