|
KITZINGER DÁVID
|
|
2008. július 21. |
|
Nemrég a Magyar
Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyesülete megszondázta a
minisztériumoknál azt az ötletét, hogy törvényben szabályozzák a
könyvek árképzését. A terv lényege, hogy törvényben tiltsa meg a
Magyar Köztársaság, hogy a kiadást követő fél éven belül a kereskedők
leárazhassák a könyveket. A hivatalok jórésze elutasította az
ötletet, de az Egyesület nem nyugszik. Tovább harcol az
árszabályozásért.
|
|
TOVÁBB»
|
|
|
VÁRADI BALÁZS
|
|
2008. július 20. |
|
Kálmán László, a 2008. június 27-i ÉS-beli cikke (Hova megy a tudomány pénze?) tanúsága szerint,
elolvasta a Magyar Köztársaság költségvetését, hogy megtudja, mennyit
költ a köz a tudományra. Nem a cikk tudományfinanszírozással
kapcsolatos fő állítása (máshogy kellene elosztani a tudományra
szánt, nem is oly kevés közpénzt) kapcsán nyúltam a gépemért, inkább
az írás egész költségvetéssel kapcsolatos passzusai villanyoztak
fel.
|
|
TOVÁBB»
|
|
|
MURAKÖZY BALÁZS
|
|
2008. június 18. |
|
Hosszú évek kétségei és súlyos reménytelensége után váratlanul
felvirradt az egykulcsos adó híveinek napja: a Fidesz már nem ellenzi
a legendás adófajtát! A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni azt a
részletet, hogy az egykulcsos adó nem minden híve számára jelent
ugyanolyan örömet ez a bejelentés. Csak azok örülhetnek ugyanis
felhőtlenül, akik a többkulcsos egykulcsos adózás hívei. Talán sokan
úgy gondolták néhány héttel ezelőttig, hogy ilyen embercsoport nincs
is, hisz ez önellentmondás. Azóta viszont egy emberről biztosan
tudjuk, hogy e csoport tagja: Varga Mihályról, a Fidesz alelnökéről és
gazdasági főszakértőjéről.
|
|
TOVÁBB»
|
|
|
MURAKÖZY BALÁZS
|
|
2008. április 19. |
|
Ön mit adóztatna meg egy lemaradó országban a XXI. század elején?
|
|
TOVÁBB»
|
|
|
MURAKÖZY BALÁZS
|
|
2008. április 19. |
|
Mindannyian büszkék vagyunk a magyar tudományos eredményekre. Örömmel
jelenthetem, hogy kormányunk az építési vállalkozókkal karöltve
felfedezte a feketegazdaság elleni küzdelem gyógymódját. És milyen
egyszerű is az egész! Az ember a homlokára csap, hogy nem neki jutott
eszébe először.
|
|
TOVÁBB»
|
|
|
MURAKÖZY BALÁZS
|
|
2008. március 22. |
|
A miniszterelnök adócsökkentési javaslatai előtt és után számos,
gyakran kritikus cikk jelent meg az adóreformmal és általában az
üzleti környezettel kapcsolatban. Ezek közül a legnagyobb hatású talán
Bojár Gábor radikális adóegyszerűsítést és -csökkentést, valamint
Bokros Lajos alapvető közteher-viselési reformot javasló cikke, de sok
más elemző is megszólalt. Általában csalódásuknak adtak hangot.
|
|
TOVÁBB»
|
|
|
BARANYI LÁSZLÓ
|
|
2008. február 21. |
|
Az egészségbiztosítási törvény vitái arról szólnak,
hogy egy ideális állami egészségügyet hasonlítgatunk a démoni,
embertelen, pénzéhes „kutyáknak harca ez egy konc fölött”
típusú piachoz. Ez a baromság böfögődik vissza mindenhonnan. Ha
egészségügyről van szó, mintha elfelejtenénk, hogy az állam egyrészt
messze nem ideális, másrészt nem is oszthatatlan, minden
alattvalójának a legjobbat akaró entitás.
|
|
TOVÁBB»
|
|
|
PALKÓ ISTVÁN
|
|
2008. február 15. |
|
Éppen a Betegek Világnapján, február 11-én fogadta el az Országgyűlés
az új egészségbiztosítási törvényt – a köztársasági elnöknek
köszönhetően ugyan két hónap késéssel, csak második nekifutásra. Bár
az egészségügyet az emberi egészség, az alig felülmúlható érték
szempontjából illik megközelíteni, használjuk a mainstream keretet:
vagyis melyek azok a közgazdasági ihletettségű érvek, amelyek az új
törvény ellen szólnak?
|
|
TOVÁBB»
|
|
|
SZIGEL GÁBOR
|
|
2008. január 10. |
|
Szokatlan dolgok történtek mostanában Európában: egyre több
részvénytársaságnál fordult elő, hogy a tulajdonosok ahelyett, hogy
békésen tudomásul vették volna az eléjük lerakott számokat,
reklamálni, elégedetlenkedni, követelődzni kezdtek. Más szóval: éltek
tulajdonosi jogaikkal. A jelenség – amelyet részvényesi
aktivitásnak neveznek, és amely a hazai közönség számára leginkább a
Tőzsdecápák vagy A nagy likvidátor című filmekből lehet ismerős
– a tengerentúlon már régóta bevett gyakorlat, pár éve Európában
is felütötte a fejét, az idén pedig a legnagyobb cégeket is
elérte. Hogy ennek a folyamatnak a hullámai valaha is megérkezhetnek-e
a magyar tőzsdére, egyelőre kérdéses.
|
|
TOVÁBB»
|
|
|
MURAKÖZY BALÁZS
|
|
2008. január 3. |
|
A karácsony nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Joel Waldfogel számára
valószínűleg egészen mást jelent, mint legtöbbünk számára. Legalábbis
ezt sejteti az 1993-ban a legtekintélyesebb közgazdasági folyóiratban,
az American Economic Review-ban megjelent írásának címe: A
karácsony holttehervesztesége. A cikk kiindulópontja az a
(természetesen kizárólag amerikaiak számára ismerős) érzés, amely néha
az ajándékok kiontása után jelenik meg, és nagyjából úgy foglalható
össze: mennyivel jobb lett volna, ha inkább egy ötvenest adott volna a
kedves rokon?
|
|
TOVÁBB»
|
|
|
HORN DÁNIEL
|
|
2007. december 14. |
|
Korábbi
cikkemben amellett érveltem, hogy a Lamperth Mónika miniszter
asszony által felvetett gondolat a szabad iskolaválasztás
megszüntetéséről Magyarországon nem a megfelelő módszer a tanulói
egyenlőtlenségek megszüntetésére, időzítése helytelen, és – ha a
javaslat komoly – a szociális és munkaügyi miniszter helyett az
oktatási és kulturális miniszternek kellett volna megtennie. Erőss
Gábor vitába
szállt velem. Legalábbis szerinte. Én úgy látom, hogy ugyanazt az
elméleti megoldást tartanánk helyesnek a tanulói egyenlőtlenségek
megszüntetésére – azaz a komprehenzív rendszer bevezetését
–, de vele ellentétben én nem gondolom, hogy ennek fontos eleme
lenne a szabad iskolaválasztás, és azt sem hiszem, hogy az általa
támogatott újraközpontosítási törekvéseknek most jött volna el az
idejük. Ha eljön valaha is.
|
|
TOVÁBB»
|
|
| << Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>
|
|
|
A legutolsó hozzászólások |
|
|
|